Az 1919-es Tanácsköztársaság devecseri áldozatainak emlékére

devecser 1919

„Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élte kincsét, ámbár napja múl”

 

Az 1919-es vörös terror településünket sem kímélte, az ellenállást, az akkori nagyközség önvédelmét megszervező hősöket könyörtelenül kivégezték a Lenin-fiúk. A devecseri Ótemetőben nyugszanak az 1919-es vörös terror vértanúi. Sírjuk felirata: "Örök emlékül az ellenforradalomban 1919. május 6-14-ig a vörös rombolás áldozataiként vértanú halált halt fiainak. Devecser nagyközség közönsége"

A hálás utókor tisztelettel őrzi Baják István, Bőnyi Gyula, Ferenczi Lajos, Krassovszky Gyula, Somogyi János nevét és emlékét. 96 évvel ezelőtti történések idéződnek fel, Tilhof Endre nyugalmazott ajkai könyvtárigazgató könyvének, a Devecseri életrajzi lexikon fellapozásával, az említett személyek adatainak ismertetésével. Ezekben a napokban akasztással végezték ki a kivezényelt lakosság előtt a templom téren Baják Istvánt, Ferenczi Lajost, Krassovszky Gyulát. A Járásbíróság épülete előtt fegyveresen őrt álló Bőnyi Gyulát pedig brutális módon végezték ki: rálőttek, majd szemeit kiszúrták. Az elfogott és bezárt Somogyi Jánost a temetőben lőtték főbe. A Tanácsköztársaság bukása után valamennyiüket a temető jeltelen sírjaiból kihantolták és díszes külsőségek között újra temették. A gyászos időszak és a mártírok emléke azonban a feledés homályába merült az elmúlt évtizedekben.

 

Súlyos történelmi mulasztást kell pótoljon tehát 96 év távlatából Devecser városa. Mind a mai napig nem gondoskodott róla ugyanis közösségünk, hogy méltóképpen állítson emléket a mártíroknak. Lelkiismereti kérdés kell legyen számunkra, hogy a teljesség igényére törekedve feltárjuk a vészkorszak eseményeit, azok hátterét, és gondoskodjunk arról, hogy az utókor számára hozzáférhetővé váljanak a tényadatok. Kötelességünknek kell érezzük, hogy a mártírok emlékét Devecser város közössége őrizze és gondoskodjunk az évfordulókon a méltóságteljes városi megemlékezések megtartásáról.

 

A gyászos történelmi események

 

Czeidli József tanár úr a tavalyi évforduló alkalmával írt rövid összefoglalót a történelmi eseményekről. Lakatos Pál gyűjtésére és egyéb háttéranyagokra támaszkodva az alábbiakban foglalhatók össze az 1919-es devecseri események.


Devecserben 1919. május 5-én az a hír terjedt el, hogy az úgynevezett tanácskormány megbukott. Erre a hírre a devecseri iparos és földműves polgárok elhatározták a devecseri vörösőrség lefegyverzését és a vezető kommunisták összefogdosását, valamint a vörösök, különösen a közeli ajkai bányászok részéről várható támadás ellen való fegyveres ellenállást. Az ellenforradalmi mozgalom katonai vezetőjévé Baják István tartalékos hadnagyot jelölték ki, Ferenczi Lajost pedig, aki a háborúban mint szakaszvezető vett részt, azzal bízták meg, hogy Baják Istvánnak segítségére legyen. A vörösőrség tagjait azután valóban lefegyverezték, a devecseri munkástanács tagjait, köztük Marton Józsefet, Szabó Istvánt és Csaplár Jánost letartóztatták és a járásbírósági fogházban elzárták.


Május 6-án a férfilakosság fegyverbíró része részint fegyverrel, legnagyobb részt azonban vasvillával és doronggal felszerelve, a vasútvonal közelében foglalt állást az ajkai bányászok részéről várt támadás kivédése végett.

 

Időközben a pápai és veszprémi diktatórikus szervek a mozgalomról hírt vévén, mindkét helyről katonai erőt vezényeltek annak leverésére. Szamuely Tibor a politikai és katonai helyzet veszélyessége miatt nem mozdult az események fő színteréről, Budapestről és a front közeléből.

 

Ezért öccsét, Lászlót tette meg ítélkező helyettesévé. Ezt az önhatalmú kinevezést kormányzótanácsi megbízatásként vették tudomásul. A huszonkét éves Szamuely László, mint a vésztörvényszék vezetője érkezett Devecserbe. Vádbiztosa volt Csaplár János negyvenkét éves tanító. Ítélőként szerepelt a szintén vádbiztos Schwarcz Szabó Sámuel és Jankovics Lajos adóügyi végrehajtó, a Veszprém megyei direktórium elnöke. Amikor a katonai erő megérkezett és gépfegyverük a község közelében működni kezdett, az ellenforradalomban résztvevők szétoszoltak, úgy hogy a vörös katonák minden ellenállás nélkül vonultak be a községbe, miközben a királyi járásbíróság épülete előtt fegyveresen őrt álló Bőnyi Gyulát lelőtték.

 

Emlékezzünk Bőnyi Gyula ra, a devecseri ellenforradalom első áldozatára, aki 1899-ben született Devecserben, édesapja Bőnyi Ignác, édesanyja Dani Teréz. Ifjú földművesként vonult be katonának. Az osztrák - magyar 19. gyalogezred kötelékében Olaszországban a Piave fronton harcolt.

A devecseri ellenforradalom napján, miután a fehérek a direktóriumi tagokat, a proletár-érzésűeket s a vöröskatonákat leszerelték, a járásbírósági fogdába zárták, Bőnyi Gyulát bízták meg őrzésükkel, ő kitartóan és katonai fegyelemmel állt őrt. Ott az őrhelyén lőtték agyon a forradalmat leverő veszprémi vörös-katonák. Anyjának a szomorú hírt Odor Sándor vitte meg, aki azután kétségbeesve sietett a járásbírósági épülethez, hogy fia holttestét elkérje. Hetzl direktóriumi elnök erre azt felelte: "Azt a dögöt vigyék ahová akarják."

A temetéshez 1919. május 8-án délelőtt 10 órakor a pap csak a házhoz mehetett.
Az áldozat meggyilkolására vonatkozólag Markos János terrorista a következőket vallotta a budapesti büntetőtörvényszéknél:

"Én, jóllehet parancsom nem volt rá, Kovács József és Révay Antal társaimmal több gyalogsági katona kíséretében a járásbírósági épület felé mentem, megpillantottam az ott tartózkodó Bőnyi Gyula devecseri lakost, aki azonban a nála levő fegyvert közeledésünkkor nem használta. Ennek dacára Kovács barátommal feltettem magamban, hogy Bőnyi Gyulát lelőjük. Először én lőttem rá, mire ő összeesett. Erre Kovács is lőtt rá. Mivel Bőnyi arcra esvén, még nem halt meg, én a puskatussal kétszer hátbavágtam. Bőnyit megfordítottuk, szájára /Itt olyan szó következik, melyet le nem írhatunk./ ... Bőnyi ekkor sem volt még halott. Ekkor azt indítványoztam Kovács társamnak, hogy szúrjuk ki Bőnyi szemeit. Én Bőnyi jobb szemét, Kovács pedig a balt szúrta ki oldalfegyverrel. Az áldozat zsebeit átvizsgáltuk s miután meggyőződtünk, hogy abban különösebb értéktárgy nincs és hogy Bőnyi most már halott, ott hagytuk őt az utcán heverve és tovább mentünk."

A vörös katonák a letartóztatott kommunistákat kiszabadították és kezdetét vette a megtorlás. Május 7-én 80 főnyi katonaság élén megjelent Devecserben Szamuely László s az ő vezetése alatt összeült a járásbíróság épületében a magát vésztörvényszéknek nevező bűnszövetség, amely még ugyanezen a napon Baják Istvánt és Ferenczi Lajost, a devecseri ellenforradalmi próbálkozás két katonai szervezőjét a község főterén, a Róm. Kat. templom ajtaja előtt már előre felállított akasztófán kivégeztette.

A katolikus templom ajtaja előtt állították fel az akasztófát. Négy pápai különítményes hajtotta végre az ítéletet délután öt és hat óra között a kötél általi halálra ítélt Baják István tartalékos hadnagyon és Ferenczi Lajos szakaszvezetőn. Bajáknak azt mondották a hóhérok:

"Na elvtárs, lépjen az asztalra és tegye a kötelet a nyakába! A hőslelkű ifjú ezt a büszke választ adta az emberi és társadalmi méltóságokat lábbal tipró elvetemülteknek:
Semmi elvtárs! Úgy halok meg, mint fehér hadnagy! És bátran, fölemelt fővel ment a halálba.
Május 8-án Krassovszky Gyula tanítót fogták el és ugyanott kötél útján szintén kivégezték.

 

A vésztörvényszék rettenetes ítéleteit elsősorban Csaplár János devecseri tanító befolyásolta. Ez az elvetemedett és vérengző ember Baják István és Ferenczi Lajos halálraítélésénél jelen volt. Május 7-én reggel megjelent a járásbírósági fogházban és letartóztatott ellenforradalmárok neveit egy könyvbe felírta, nevűk után jeleket tett, a megjelölteket legazemberezte, majd vöröskatonákkal ezeket és Ferenczi Lajost is megverette. Német Józsefet pedig ő maga pofozta meg. A megjelölt egyéneknek kijelentette, hogy még aznap lógni fognak és cellájukba beköpött. Több cella előtt azt mondta: "Büdös ganék, megdögletek máma."

 

Emlékezzünk Baják Istvánra, aki a pápai tanítóképző elvégzése után 18 évesen jelentkezett katonai szolgálatra, majd frontkatona lett. Érdemeit magas kitüntetésekkel ismerték el, többek között II. osztályú ezüst vitézségi érmet kapott. Tartalékos hadnagyként szerelt le, s 1919. május 6-án közfelkiáltással a devecseri vörös uralom ellen fellépő civil és fegyveres polgári csoport vezetésével bízták meg.

Emlékezzünk Ferenczi Lajosra, aki szakaszvezetőként szintén érdemeket szerzett a világháborúban, a Károly - csapatkereszt tulajdonosa lett. 1916-tól rendőr volt. 1919. május 6-án ő is részt vett a helyi vörösőrség megtámadásában és lefegyverzésében.

Csaplár János Krassovszky ellen hajtóvadászatot tartott s vele, valamint az ellenforradalmároknak nevezett hazaszerető polgárokkal szemben letartóztatásuk után fölötte lealázó és kegyetlen módon járt el.

Krassovszky irányában táplált engesztelhetetlen gyűlöletét és alávalóságát igazolja az, hogy a községben általában nagyon kedvelt és tisztelt Krassovszkyt elfogatása után Csaplár tudtával össze-visszaverték, és hogy midőn az áldozatot a vesztőhelyre vitték, oda Csaplár János saját hétéves kis fiát kézen vezetve, elkísérte és ezt a megjegyzést tette:

"No büdös, már látod az akasztófát!"

Csaplár tanító, aki szörnyű tetteiért az akasztófán fejezte be életét, egyike volt a proletáruralom legtipikusabb vérengzőinek. Magasabb értelmiségű egyén volt, akinek néptanítói hivatásából is folyóan az erkölcsi törvényekkel tudnia, ismernie és nemcsak tanítania, de önmagára is alkalmaznia kellett, ezeket azonban, valamint hazája történeti múltját megtagadta akkor, amikor a minden nemes eszményt lábbal tipró, a haza fogalmát nem ismerő, alkotmányunk és jogintézményeink erőszakos lerombolására szövetkezett kalandortársaság szolgálatába szegődött és mellette mindvégig kitartott. Egyik áldozatát, Krassovszky Gyulát tisztán személyes bosszúból, tehát a legaljasabb indokból juttatta hóhérai kezére. Tanítói állásából kifolyólag kötelessége volt a gyermekek erkölcsi és nemzeti érzéséi ápolni és fejleszteni, ahelyett saját hétéves gyermekét a templom ajtaja előtt fölállított akasztófa megtekintésére vezette, a hazafias szellemmel homlokegyenest ellenkező kommunizmus tanait annak megbuktatásáig állandóan hirdette s annak megerősítését célzó tevékenységekben résztvett.

Csaplár János nem téveszmék által öntudatlanul tévútra vezetett ember, hanem minden nemesebb érzésből kivetkőzött bűntudatos gonosztevő. Magasabb értelmisége, néptanítói állása őt a legtisztultabb erkölcsi felfogásra kötelezte s mégis az erkölcsi züllöttségnek, az aljas bosszúállásnak és a féktelen vérengző kegyetlenségnek borzalomkeltő megnyilvánulását tüntetik fel bűnös ténykedései, különösen a Krassovszky Gyula esete. Csaplár Jánosból nemcsak a haza, a vallás és embertársai iránti szeretet hiányzik, de aljas lelkivilágát élénk színben tünteti fel, hogy a letartóztatott ellenforradalmárok és hozzátartozóik kétségbeejtő aggodalmában gyönyörűséget találva, a kivégzések bekövetkezését előre hirdette és hogy hétéves kis fiát is elvezette a templomtérre, ahol az akasztófák voltak és azokat megmutogatta. Csaplár Jánosról valóban elmondhatjuk, hogy emberi vadállat volt.

 

Emlékezzünk Krassovszky Gyula tanítóra, aki Bukarestben született, 1916-ban került Devecserbe. Osztálytanítóvá választották meg a fronton hősi halált halt Gőgös Géza tanító helyére. Rendszerellenes kijelentései miatt büntetésül Herendre helyezték át. Ő azonban helyben maradt, s részt vett a májusi megmozdulásban.

Az eredetileg szintén tanító Csaplár Jánost, Veszprém megye vádbiztosát ismeretlen eredetű gyűlölet fűtötte herendi kollégája ellen. Devecserből, ahol még ellenforradalmárok után kutatott a vészbíróság, Csaplár táviratozott Veszprémbe Lusztig Arnold megyei politikai megbízottnak: Devecserbe jövet tartóztassa le Herenden Krassovszky Gyulát és hozza magával. Ártatlansága tudatában vonakodott engedelmeskedni a herendi tanító, mire Lusztig Arnold és a vele lévő Puskás Dezső politikai nyomozó magatehetetlenre verték. Krassovszky Gyulát mint járóképtelent szállították Devecserbe, ahol halálra ítélték és Szamuely László jóváhagyásával rögtön fel is akasztották a katolikus templomajtó előtti bitóra. Életét a huszonkét éves Végh Miklós bérkocsissegéd és Simsics Sándor, a Petzkay-féle terrorzászlóalj tagjai oltották ki.

Végül május 14-én Somogyi Jánost a devecseri temetőben vörös katonákkal agyonlövették. Három ellenforradalmárra életfogytig tartó, háromra tizenöt évi, egyre pedig egyévi fegyházat szabtak ki. Ezenkívül még negyvenöt letartóztatott polgár ellen 2000 koronától 60.000 koronáig terjedő s összesen 476.000 koronára rugó sarcot róttak ki s azt tőlük be is hajtották.

 

Emlékezzünk Somogyi János földművesre, aki kilenc hónapot töltött harctéren, számos katonai kitüntetésben részesült. Ő vezette azt a maroknyi csapatot, akik megtámadták a helyi vörösőrséget. Öt kiskorú gyermek maradt utána, számukra megyeszerte gyűjtés indult, s év végéig 7547 korona gyűlt össze.

 

Az utókor feladata, hogy a mártírok emléke ne kerüljön a feledés homályába, az 1919-es vörös terror gyászos történelmi eseményeit, településünk vértanúinak neveit, életútjait ismerjék a ma élők, ezért tavaly létrehoztuk az 1919-es Tanácsköztársaság Devecseri Áldozatainak Emlékbizottságát. Köszönet Devecser Város Önkormányzata Képviselő-testületének az egyhangú támogatásáért.

devecser 1919 emléktábla városhaza

Az egykori járásbíróság épületére, mely ma a Devecseri Közös Önkormányzati Hivatalnak ad otthont, 96 éves történelmi mulasztást pótolva kikerült végre az az emléktábla, mely az épületnél 1919. május 6-án bestiális módon meggyilkolt Bőnyi Gyulának és a vészkorszak napjaiban kivégzett mártírtársainak állít emléket. Hálás köszönet az alkotónak, Baráth Lászlónak, aki önzetlen munkáját fektette bele az emléktáblába, melyet városunknak adományozott.

Köszönet mindazoknak, akik évek óta küzdenek azért, hogy szabadon emlékezhessünk. Köszönet azoknak, akik az első városi megemlékezés megszervezésében, létrejöttében közreműködtek.

Devecser, 2015. május 9.

 

Tisztelettel:

Ferenczi Gábor

Devecser polgármestere

 

vörös terror Devecser 1919

Tags: